A történet hősnője, Karin Maaka egy átlagos középiskolásnak kinéző lány. Persze korántsem átlagos, mivel vámpírcsaládból származik. A családja 200 évvel ezelőtt vándorolt be Japánba. Karin, családja többi tagjával ellentétben, nem eszi (issza, mindegy ^^'), hanem "termeli" a vért. Persze arra kényszerítik, hogy harapjon meg más embereket, mint a normális vámpírok, de ettől neki durva orrvérzései vannak. Ezért sokat gyengélkedik az iskolában. Mármost ezek az orrvérzések eléggé horrorisztikusak, mert nem az a zsepit tart az orra elé, hogy felfogja azt a két csöppet típus, hanem, mintha fél karját levágták volna. (kép) Nemcsak ebben, hanem másban is különbözik az átlagos vámpíroktól. Ki tud menni napközben az utcára (a napfény nem tesz jót a vámpíroknak, meghalnak tőle) és normális tinédzserként éli az életét. Iskolába jár, tanul, szerelmes lesz stb.
Persze az ő "átlagos" hétköznapjai is kizökkennek a rendes kerékvágásból. A módosító tényező az iskolájukba érkező új diák, Kenta Usui. Ha Karin a közelében tartózkodik, akkor felmegy a vérnyomása és ettől orrvérzése lesz, ami a fent említett okok miatt nem éppen kedvező számára. Ezért próbálja elkerülni, de pont egy osztályba jár vele, ráadásul még ugyanabban az étteremben is dolgozik. Kenta Karin furcsa viselkedése miatt eleinte azt gondolja, hogy nincs ki a lány négy kereke. Aztán, amikor hazafelé tart az iskolából, eltéved a parkban és meglátja Karint, ahogy egy felnőtt ember nyakába harap. Bár ezt ő félreérti, de sajnos később kitalálja a titkát. De Karin szerencséjére titokban tartja, sőt fel is ajánlja, hogyha Karinra "rájön a vérszívás" ő szívesen engedi, hogy őt harapja meg. Ren, Karin bátyja ki akarja törölni a fiú memóriájából ezt, de Anju, Karin húga megállítja ebben. Karin meggyőzi a szüleiket, hogy tegyék Kentát a szövetségesükké, hiszen nappal Karin segítségére lehet. Ahogy egyre több időt töltenek együtt egyre inkább megkedvelik egymást és szerelmesek lesznek egymásba. Persze, ahogy ez lenni szokott csak nehezen vallják be a másiknak érzelmeiket.

copyright © anime-centre